Belecsapok a lecsóba

Úgy döntöttem, hogy megírok mindenfélét, ami foglalkoztat. Attól kezdve, hogy hogy halad az életünk és mit csináltak a gyerekek és én azt hogy élem túl vagy tudom-e esetleg élvezni is, hogy mit főztem vagy láttam vagy gyűjtöttem vagy kevertem vagy olvastam, vagy hogy mit gondolok és minek olvasok éppen utána, és abból mit szűrtem le magamnak és hol tartok a megvalósításában. Mindezek mellett az állandó keresgélés is megjelenik, és hogy jobban akarom csinálni, amit csinálok, és jobb ember szeretnék lenni. Mindig egy kicsit, de leginkább nagyon, csak néha beismerem, hogy egyszerre nem lehet nagyokat lépni. Mindenképpen a valódira, az életre, a hitelességre törekszem. Remélhetőleg mindig egy kicsit jobban fog menni.

Írom magam miatt, hogy ne vesszenek el a dolgok és miattatok, akik a barátaim vagytok, és esetleg messze vagytok vagy közel, és írok a nagymamáknak és a rokonoknak, a gyerekeink rajongóinak és a távoli vagy ismeretlen érdeklődőknek. Kicsit a közösségi oldalak helyett is, mert itt kifejtem és megbeszélhetjük.

Minden publikus és a nevem is vállalom, és nem korlátozom a hozzászólókat. Ha közben máshogy alakul, azt majd úgyis meglátjuk akkor.

Végül itt van Vili pocakja és a fürtjei, hogy a rajongók örüljenek:

vilipocak.jpg

Continue Reading