GerleGalamb

Ezt a felénél írtam, 15 nap után:
1. jól vagyunk, nagyon. Vannak mindenféle hangulatingadozások, de ezek egyébként is vannak. Semmiféle másnaposságot nem tapasztaltam, vagy elvonási tüneteket. Mondjuk nem is éltünk eddig sem gyorséttermek kajáin. Nem volt nagy áttörés sem, hanem egy lassú javulás van, folyamatosan. Az első napokban, mire rájöttem, hogy hogy kell adagolni magamnak a húst és olajos cuccokat, na addig szar volt. De igazuk volt: az elején hajlamos mindenki alul lőni a mennyiségeket. Szoptatok, hol sokat hol kevesebbet, ez kiveszi a szuflát belőlem. Igenis néha több a hús, mint két tenyérnyi, és kell a keményítődús kaja is, pl krumpli vagy sütőtök, és gyümölcsök is kellenek, és az olaj-zsír-vaj-olívabogyó-olajos magvak kellenek, minden étkezéshez rendesen, ezt is megtanultam belőni. Mire belőttem, mennyi az annyi, a legrosszabb lelki nehézségeken is túlestem. Egyszerűen már csak az is feldobott, hogy végre nagyon jót teszek magammal, és elég, és nem vagyok utána éhes. És napról napra könnyebb lett a reggeli kelés, tart az erőm estig. Az arcunk kivirult, a centik szerintem lassan csökkennek itt-ott, a kilókról csak sejtem, nem mértem csak az első héten. Simán bírom nézni, ahogy a fiúk eszik a kakaós csigát, bár először brutális volt nézni, ahogy Vili kitépi a közepét és betolja.

2. A mi főzési stílusunk nagyon közel állt ahhoz, ahogy most csináljuk a dolgokat. Sok zöldség és hús és tojás adott volt, ezekkel improvizáltunk, kevés volt a sztenderd étel, mint mondjuk csirkepörkölt nokedlivel, sok volt a hirtelen ötlet. Csak volt kenyér, tészta, rizs és tejtermék is mellé. Most is veszünk nagyon keveset a számunkra tiltólistásokból, a fiúk miatt. Ők látják a finom! szép! jóízű! ételeket, és nagyrészt rákóstolnak vagy simán megeszik, és ugyanakkor meg néha kérik a párizsis kenyeret, ilyesmit. Viszont édesség a túrórudin felül nincsen itthon, uzsira gyümölcsök és magvak vannak, ebből a szempontból nem engedek, főleg a tömött fogaikra hivatkozom. Úgyis esznek eleget ilyeneket, ha nem itthon vannak.

Mennyibe kerül ez?

Plusz költség lehet az elején pl a magvak és olajak betárazása, vagy a ghí. Én az igazioliváról rendeltem 5l legegyszerűbb (de nagyon finom, kb 2000/l) extraszűz olívaolajat (sima nem jó), és sok olívabogyót. Magvakat a tescowebshop egész jó áron kínál, érdemes nézni az akciókat, illetve piacon is nézegetem. Itt a budafoki szomszédok piacán van egy jó magos, és a legjobb áron ott veszem a cocomas kókuszkrémet is. Ezt főleg a kávéhoz használjuk, a kávéfőzőnkkel lehet habosítani is, és a cocomas kétszeres vízzel hígítva kiváló kókusztejes cappucinot csinál. Na ez nagyon nagy királyság, főleg mióta egyel finomabb kávét vettünk (pellini, de nem a top csak a sima-erről eszembe jut a pincérkarrierem, és nagyon jó lesz a kedvem).* A ghít csak simán 82%-os teavajból csináltam, nem piacos, csak bolti vajból. Keressetek rá a neten, ezer leírás van, gyakorlatilag csak lassan kimelegítem, a víz így elpárolog, a habot leszedegetem, és amikor csillogó aranysárga lesz, leszűröm alaposan, mert a le nem szedett hab leül az aljára, az maga a vaj tejfehérjetartalma, azt nem akarjuk megenni ugye. Így amit kapunk, az egy tej(cukor és fehérje) érzékenyek számára is fogyasztható aranysárga vaj, a sütést jobban bírja az étolajnál, irtózatosan finom és nagyon jó az íze és az illata. Az ára ugye annyi, mint a vajé, csak lejön belőle a víz és a fehérje, azaz kevesebb lesz a ghí, mint a vaj volt.

Most pedig ugye itt vagyunk, tegnap volt a 30. nap, ma méredzkedtünk és elkezdtük a tejtermékek visszapróbálásával.
Fagyi, kis csoki, túró rudi. Fura volt a túró rudi, szinte nem is volt íze, de jó biztosan nem volt. A kávé tejjel kifejezetten édes volt, jó íze volt. Kíváncsi leszek, hogy a következő két napon, amikor a megfigyelés zajlik sima whole30-as kajálás mellett, mit fogunk majd tapasztalni, hogy hatott ránk a tej.

Én 2,5 kg-mal lettem kevesebb, Marci 7-tel. Ő nem mért centiket, én igen. Elképesztő centiktől szabadultam meg, főleg felsőtesten, mondjuk ott is voltak a súlyosabb dolgok. Előtte a negyvenes ruhák már kényelmetlenek voltak, tegnap pedig felsőből és nadrágból is 38-asat vettem, kényelmesen feljönnek. Iszonyatosan virulok. A bőröm-hajam szebb, a kedvem jobb, az arcom is virul, iszonyatosan élvezem a kajákat, gyönyörűek is egyébként. Alvással sosem volt gondom, csak hagynának ugye :S Ebből a szempontból nem volt, nem is lehetett áttörés, mert az éjszakai programfelelős nem hagyja nagyon. Tehát a kelések általában nehezek, nyűgösek.

Érdekes szempont egyébként ezt az egészet a szoptatással együtt nézni. Szerintem nagy dolog volt ilyen keveset is leadni kilóban, mert a szoptatás alatt általában közel lehetetlen, nem hagyják a hormonális történések, hogy értékes zsírt és kilót veszítsünk, azt az anyatejnek tartjuk fenn elvileg. Bármilyen fittmama cuccot olvasok, mindenhol azt írják, hogy a kilókat hagyjuk a szoptatás utánra, de legalábbis ne nagyon legyenek elvárásaink. NA én így voltam. Ehhez képest szuperjó az eredmény. Meg ahhoz képest is, hogy kegyetlen sokat ettem a megengedett kategóriákból. Nem csak a három főétkezésre, hanem délután pl szinte mindig kellett valami, banán, husi, kókusztejes banános gyümölcsturmix, valami mag, vagy datolya. Egy ideig ez idegesített, mert éreztem, hogy néha inkább nassolok, datolyázgatok, de aztán átgondoltam, olvasgattam, és arra jutottam, hogy én most nem leszek magamhoz ilyen szigorú. Esetleg ha majd lezárul ez a korszaka Borinak, akkor majd belekezdek egy kemény whole 30-ba, meglátjuk.

Egy másik szempont a pénz. Valószínűleg nyáron saját kerttel, tyúkkal, állatokkal ez ingyen van. Vagy majdnem. Egyébként kicsit drágább, mint a normál étkezés, de nem feltétlen. Mi eddig is főztünk, minden nap, és ez nem változott. Csak most sokkal több zöldséget vettünk, és eszméletlen mennyiségű tojást. Azért a hús is több lett kicsit. De van trükkje. Télen a répa, krumpli, cékla nem drága, meg mondjuk az alma, hagymafélék, káposzták sem. Ha ezek vannak többségben, és kevés drágább is van otthon, hogy ne legyenek nagyon unalmasak a kaják, akkor nem szállunk el. Nekünk ilyen luxus volt pl a paradicsom, paprika, csak egy kicsi. Vagy a heti 1-2 avokádó. Azóta megőrülök érte. Vili nem eszi meg, főleg ha fokhagyma van benne, vagy ha tudja, mit kap. De ha Marci átvágta, és a kenyerére kente, úgy ette, mint a gép. Zsombi tolta ezerrel. Almát mártogatunk bele a legszívesebben.

A program egyébként nagyon rágörcsöl a menütervezésre, hogy egy hétre előre lebontva hozzávalókra megtervezni, meg ilyenek. Na első nap előtt csináltam tervet. Második nap letöröltem, aztán csináltuk, ahogy éreztük:) Mi eddig is terv nélkül főztünk, és a harminc nap alatt is. Jó néha pl el kellett tervezni, mert mondjuk vettem savanyú káposztát székelykáposztához (rizs nélkül, főtt/sült/párolt zöldségekkel), de amúgy a heti egy nagy bevásárlás bejött, egy-két hét után nem is nagyon kellett boltba menni a hét vége felé, jó volt a kalkuláció. Jobban kellett figyelni, hogy ha egy zöldség fáradni kezdett, akkor abból gyorsan nyomtunk valamit, de kb ennyi. Reggel mindig Marci főzött, este sokszor én, legfeljebb a fáradó Borival a hátamon, és napközben vagy én vagy Marci csináltuk az ebédet (aranyember. míg én ásítozva elkészítem mondjuk a reggeli kávét habosítással meg pár gyerekkívánság teljesítésével, addig ő lenyom egy ebédnek való előkésztést, hogy kb csak a gázt kelljen elzárnom, ha kész van. tíz percről beszélek.). De nem kellett mindig mindent minden étkezésre, sokszor volt nagyobb adag készítve ha éppen úgy sikerült, és akkor már elég volt egy sali, egy dresszing, ami hiányzott. A nagy kedvenceim az összes maradékból összedobott terüljasztal vacsorák. Csak nem kell maradéknak hívni. A másik a lassan sütött húsok a vaslábosban, minimál fűszerezéssel. Kb só fokhagyma, bors, ilyesmik. Vagy a turbolyás mindenfélék. (Kellenének receptek képekkel?)

Jól esett figyelnem magamra és észrevenni, milyen jól hat rám, amit csinálok. Közben aztán a hátfájásom, görbeségem annyira elkezdett zavarni, hogy leültem a géphez és kb öt perc után megtaláltam a neten a nekem való 31 napos jógarevolúciót, elkezdtem az első napi adaggal, és azóta csinálom. A kilencedik napnál tartok, és fantasztikusan jó ez is. Büszke vagyok a gyors és határozott döntésre, és a kitartásra. Lelkileg jó sok szart felkavar ez is, aztán azok el is múlnak.

A tervemmel, miszerint most teszem rendbe az életem alapjait, míg Borival itthon vagyok (fura ezt mondani, de most van a legtöbb időm, legközelebb nyugdíjas koromban lesz ennyi), jól haladok, hatalmasakat lendültem ebben a harminc napban, de igazából már november óta nagy a haladás, akkoriban kezdtem a konmarit. A következő lépést még nem tudom, de már töröm rajta a fejem.

Most ez van.

Ha írtok kérdéseket, szívesen írok még. Túl sok infó van a  fejemben, és nem tudom, mivel segítek.

*Azóta sokkal olcsóbb kókuszkrémet találtunk, huginál láttam meg, lidl-ben kapható, konzerves, az is kiváló és finom, de nem habosodik úgy, mint a cocomas. (itt nyert a praktikum, nem kell elmenni érte a piacig, és nem izgat annyira az a hab, csak a romantikája hiányzik igazán)