GerleGalamb

Azért a whole 30-ról jó még kicsit elmélkedni.

Nagyon szigorú valami, és a vége után voltak mélyrepülős heteim, amikor minden szempontból mást csináltam, mint amiről kiderült, hogy jót tesz nekem.

Nyilván benne voltak a betegségek, meg hogy elmaradt a jóga is, és esett is, és szar volt minden, na.

Aztán visszatértem a jógához, és lendültem tőle kajatéren is jó irányba. Alapvetően 99%-ban tejmentesen csinálom, mert Bori bőre igen nagyon kiborul, ha napokig pl tejeskávét, fagyit, ilyesmiket tolok. Persze vannak gyeplő nélküli napok, de pl a kávé már fura tejjel, úgy megszoktam kókusztejjel.

A kenyeret alapvetően szeretem kihagyni, mert olyankor el kel indulni a fantáziának, hogy mi legyen a reggeli/vacsora, és ez sokszor jó, sokszor meg jó nehéz, de készülni kell előre hozzávalókkal. A zöldségpucolás sokszor túl sok, de hát ez van. Néha eszem kenyeret, ha nagyon rákívánok, de az meg nekem nem olyan jó. Rizst, kukoricát, kis egyéb hüvelyest, ilyesmit eszek, csak nem túl sokat, jól megtolom zöldséggel és hússal vagy tojással a tányérokat. Valami olajfélét is használok mindig, vagy olajos magokat, mert ezek beváltak.

De azért akarok visszatérni a jóga témához, mert hihetetlen jól hat rám. Most is kb a napi fél óra van, videóra, és néhanapján elfutok valahova kipróbálni órákat, hátha találnék egy nekem való óratípust és oktatót. Pl anyák napja alkalmából nőijóga minitanfolyamon voltam a mandalásoknál-eddig ez a legjobb a videós oktatóm után (valahogy nehéz ez-passzoljon az oktató lelkileg, meg az óratípus is, meg valami hitelesség is meg hangulat is, meg ne is tépjenek szét, mert az nem vezet jóra). Remélem, a nyáron eljutok néha egy órájára, és erre van valós remény, van egy jó bébipásztorjelöltünk, és az egyik órája délutáni ráadásul.

Szóval azok a napok, amikor sorozatban naponta sikerül (és egyre jobban megy, már rámmászó gyerekkel is, nem veszi el senki a jógámat), mérhetetlenül jobbak, mint mikor nem. Figyelmesebb vagyok, tudatosabb, nyugodtabb, és pl a kajára sem kell úgy figyelnem, jobban hallgatok magamra, hogy mi tesz jót, mire van szükségem, nem kell annyira küzdeni a délutáni nasik miatt, mert nem nagyon vannak, vagy ha igen, akkor sem csokit eszek gumicukorral (jó a mai nap minden volt, de ez így még ok, ha nem két hét a mélyrepülés). Szóval jó. ÉS nem az van, hogy senyvedve ülök oda gyakorolni, hogy legyek már túl rajta, hanem hogy jó délelőtt Bori elalszik, mindent eldobni, jóga indul, aztán hú de szar a hátam, fájok, jaj, aztán jobb és jobb és ja már vége is, ne már! És érzem, hogy a hátamban levő hatalmas góc egyre oldódik, erősödök, valamiben fejlődök, alakul minden.

Na így.

Már csak egy kicsi, és eljutok oda is, hogy a sűrű napokon korán fogok kelni, csak hogy beleférjen a napomba. Legyen így.