Zsombika nem tűnik nagyon betegnek, gyakorlatilag alig köhög, felszakadt neki, de nem erőlteti, mint máskor szokta. Vagy nem jött még fel a cucc az arcüregből, és eztán fog, vagy nem tudom.. Mindenesetre kapja az ezerféle gyógyszereket. Konkrétan leírtam magamnak minden napra hogy mikor mit kell adjak neki, mert képtelen vagyok fejben tartani.
A nagy ijedelemre és az előző posztomra nemvárt kedvességeket kaptam, üzeneteket, levelet, telefonhívást, gyerekvigyázást, jelenlétet. Nagyon megható volt és nagyon köszönöm.
Jelenleg próbálom magam én is összeszedni a fáradtságból, és aztán tervezek jönni egy laikus megközelítésű immunvédelem témával. Tanácsot is kaptam és ki is akarok próbálni pár gyógynövényt. Természetesen még ezer tervem van, de ezt már megszoktam. Hogy ne öntsenek el nagyon, gyorsan felsorolom, és akkor kicsit felüdülök (és egy kis ízelítőt is adok, hogy mi várható):
egyszerűsítés miden szinten
hősök tere projekt és én
hogyan ne őrüljek meg – és a családom se
lakás harmonizálása, a feng shui nekem tetsző eszközei
gyerekaltatós projekt
öko mosás és takarítás
ekcéma
krémfőzés
növények, fűszerek
főzés és egészséges főzés
mozgás – na nem a fitnesszre gondolok, se edzőteremre – annál kisebb lépésűek az óvodáskorúak és így én is
alkotósarok – remélhetőleg ezek csak képek lesznek minimál szöveggel
és a mindent átható kérdéseim
végül gyerekszáj:
Vili tök értelmesen beszél, ragoz, mindent ki tud fejezni. Kivéve azt, hogy vegyem fel (őt, vagy bármi mást). Erre azt mondja kb, hogy vöszölesz.
és egy sztori:
Zsombinak napi háromszor melegíteni kell az arcát a melegtőpárnán. Visítós tortúra, mert mindennél jobban utálja a meleget. De aztán a nagy hadművelet olyan lett, hogy meséltem neki arról, mikor a dömsödimami babettával járt a tanyákra a babákhoz látogatóba. Na ez bejött, de azért erről az egy mondatról kétszer tíz perces szösszeneteket kitalálni egy idő után nem tudtam többet. Azóta babettás videókat nézünk a youtuberól, és közben összebújunk és fogom a párnát az arcához. Ó, a jomantika …